14.rész

-Az!-mondta Hannah és mélyet ivott a kakaóba.

-De figyi,mi van közted,és Bill között??

-Semmi,csak beszélgettünk,nagyon rendes srác.

-Egós,és beképzelt.-mondtam fintorogva,még mindig nem bocsájtottam meg neki a megjegyzéseit,egyszer úgyis elkapom.-Szerintem nem százas az ipse,hagyd.

-Honnan veszed??Nekem nem úgy tűnt a beszélgetésünk alatt,sőt nagyon is férfias volt.

Na erre a mondatra majdnem belefulladtam a bögrémbe,még ez a minidíva férfi??Hiszem ha látom!Hannah gondolatai is egészen máshol jártak,leginkább Billen,nem tudta elmondja-e nekem mit látott,de aztán kényszeresen jöttek ki belőle a szavak.

-Gustavnak van barátnője,láttam azt a lányt a folyosón,és láttam azt is amint szájon csókolja.

Csend volt,és nem tudom miért,de a gyomrom összeszűkűlt,és vad táncba kezdett,mintha ezernyi apró kis zsigerem parancs nélkül maradt volna.Éreztem a féltékenység minden jelét magamon,de nem volt mit tenni.

-Így jártam,megyek alszok egyet,jó éjt.

-Neked is.-Hannah még nem volt álmos,így átment az ő szobájába,magához vette az mp3-at,és sétálni indult.Már órák óta az utcákat rotta,amikor egy alakot pillantott meg a sarkon.Ismerősnek tűnt neki,de nem vett volna mérget rá,hogy valóban őt látja.A kiváncsiság hajtotta,a lábai öntudatlanul lépkedtek a kihalt utcákon.

-Nahát szia!-köszönt vidáman Hannah mikor már látó-és hallótávolságba került vele.-Te mit keresel itt??

-Szia Hannah!-köszönt felocsudva Bill.-Szükségem volt egy kis magányra,ezért jöttem ki ide.Gyönyörű város nem?

-Igen,valóban az,de sajna mi nemsokára továbbmegyünk.De szeretném ha tudnád nagyon örülök annak,hogy megismetelek.

Hannah kissé csalódott volt,mert szerette volna jobban megismerni a fiút,de sajna erre nem volt túl sok alkalom,de talán majd most.

-És merre mentek tovább??-kérdezte Hannah félénken.Hatalmas barna szemeivel kitűnően tudott játszani,és Bill teljesen a hatása alá került.

„Egyszerűen csodálatos.Olyan kis pajkos,mint az őzike.Játékos,és vad,kitörni készül,de még tartja magát.És az ajkai,pici telt,és kívánatos.Csodás alakja van.”Bill hosszasan merengett Hannahn,a külvilágra már nem is figyelt.Az elsuhanó autók zaja,néhány ember akik zajongva mentek haza,vagy éppen mulatni.Senki,és semmi nem érdekelte,hagyta hogy a gondolatai csak kettejükön járjanak.Nem nézték mióta vannak már együtt,élvezték minden percét.Amikor elsétáltak egy non-stop édességbolt elött,Hannah felkiáltott,és javasolta egyenek meg egy vattacukrot.Bill kevert fajtát kapott,Hannah finom epres-csokis ízűt.Sokat nevettek egymáson,ahogy ették,és a végére ragadtak mindenütt.

Egy éles tárgy nyomta a buksimat,de fogalmam sem volt mi is az.Kinyitottam az egyik szemem,és probáltam felmérni a helyzetet,hol is vagyok.A lábam az ágyon volt,de a többi testrészem félig lelógott a földre,és a fejem az asztal lábának nyomódott,így nem csoda,hogy fájt a fejem.Úgy éreztem magam,mintha egy focicsapat kölcsönvette volna a buksimat,és azzal gyakorolt volna.Megprobáltam felkelni,de a szűkös hely miatt nem igazán ment,így a lábaimat kénytelen voltam a nyakamba tenni,a takaróm a fejemre esett,végül oldalra estem,és sikerült megint beütni magam mindenhova.

-”Kész életveszély,ezért veszélyességi pótlék jár”-gondoltam magamban,és derekamat szorongatva vánszorogtam ki a fürdőbe.Az arc aki szembenézett velem,nem volt ismerős.

-„Gyerünk csajszi,szedd rendbe magad egy kiló alapozó,és minden oké”

Kijöttem a fürdőből,és rendeltem egy kis reggelit.Csörgött a telefonom,és csak a sokadik csörgésre sikerült felfognom,hogy nem a tv-ből jön a  zaj.

-Igen?-vettem fel és válaszoltam vontatottan.

-Szia Ryan,Prisca vagyok!

-Szia!-Nagyon örültem Priscanak.Ő a dadám volt,a magántanárom,a barátom,sokmindenem.

-Na milyen Grasse?Jól érzed magad??-kérdezte vidám lelkesedéssel.

Nem volt szívem elkeseríteni,de neki bármit elmondhattam.Meséltem neki Gustavról,Orestesről,a dokik dokijáról…

-Ne búsulj,mindig az a legszebb ami meg nem valósul.De ez a Leo gyerek nagyon édesnek néz ki,ahogy meséled.

-Igen,de talán néha túlságosan is kedvesnek tűnik,már az elején is túl aggódó.

-Lehet,de az is lehet,hogy nagyon is tetszel neki.Ilyenkor az ember hajlamos sok érzelmet belevinni.

-Rendben megfogadom a tanácsodat,igyekezni fogok.Mikor találozunk?,

-Sajna majd csak akkor ha visszatérsz Németországba.

-Ohmmmmm,na sebaj,majd akkor otthon látjuk egymást,nemsokára

-Rendben kicsim,vigyázz magadra!!

Szomorúan tettem le a telefont,mert azt hittem eljön hozzám,vagy hamarabb találkozunk valamilyen módon.Merengésemből a kopogtatás zökkentett ki.Nem volt rajtam semmi,csak egy hatalmas póló,amit mintha egy kosarasról téptem volna le,majdnem térdig ért,na és persze egy mamusz,amiben szintúgy úszhattam volna.Egy pillanatig csak álltam a szobába,majd az ajtó felé néztem,láttam egy árnyékot,majd egy cetlit csúsztatott be valaki az ajtó alatt.”Ki a fene ilyen korán?”A korán nem is volt olyan korán reggel 11 volt már.Igaz,ez valakinek a korai időpont.Odacsoszogtam,vagyis eveztem az ajtóhoz,és lehajoltam a cetliért.Apró,de nyomtatott betűk voltak ráírva.

„Jobbulást neked!!Egy gyönyörű kékszemű lánynak!”

Ennyi,semmi más.Kinyitottam az ajtót,és körbenéztem,kiléptem a folyosóra,de nem láttam senkit,csak egy takarítónőt.

-Nagyon szép csokor!-mondta kedvesen

„Csokor??Ez meg miről beszél?”És valóban mikor lenéztem,egy hatalmas szép csokor volt ott.De nem Orestestől,az ő csokrai sosem voltak szépek,és még írni sem láttam sohasem,azt hittem nem is tud de akkor kitől jött???