ŰŰ7.rész

Az este hátralévő része Gustav számára izgalomban telt.Tudta,hogy a lány szerette a vörösbort,így vett egy üveggel,nem is akármilyet,igazi nemes fajtát.Én közben a szobámban ültem,és remegtem,mivel nem tudtam mit tegyek....egy doboz cigi hevert az asztalomon,és minden agyikapacitás nélkül nyúltam érte,és kimentem az erkélyre,és rágyújtottam.Minden slukkja egyre jobban csillapította háborgó lelkemet,és a végére teljesen lenyugodtam,és úgy döntöttem véget vetek életem legrosszabb szakaszának.Ám mielőtt ezt megtettem volna,ejtettem egy telefont.
-Nincs az a nyakig érő szar,amiből ne tudnál kimászni!-mondta Harm.-ha úgy érzed,ez az amit tenned kell,hát tedd meg!!!
-Köszi,csak ennyit akartam....-mondtam komoran,és arra gondoltam,bár már túllenék rajta.
-Mielőtt letennéd,tudnod kell,hogy otthon nincs minden rendben.
-anyáék.....-mondtam,és tudtam elváltak.Senki sem mondta el nekem,de a családi viták,a tányérdobálások,a verekedések...mind mind arra utaltak,hogy előbb-utóbb ez lesz.Négy évesen lettem hitetlen,amikor az apám a szemem láttára verte el az anyámat.Azóta nem hiszek abban hogy boldog lehetek.Az apám sosem szeretett,csak elfogadta hogy a lánya vagyok,amikor megszületett a hugom,ő lett a mindene.Mindenki más csak bábú volt a számára,amit a maga szeretetadagja szerint irányított.Ohhh,nagyon is tudta milyen hatással van rám.És tudta mennyire áhitozom a szeretetére,amit csak gyerekként kaphattam meg,a magam módján....
-Igen,anya megakart kímélni tőlle.De a bíróságra el kell jönnöd.
-muszály???-kérdeztem fintorogva
-Igen,kiderült,apa rád is hagyott pár dolgot.
-Igen??Mit????
-Pénzt.
-Nekem az nem kell.Ami nekem kell az...
-Azt te is tudod megkaptad a maga módján,de ő ilyen.Sosem mutatta ki...
-Mennem kell.
-Oké,de még hívlak.
Letettem a telefont,és sírni kezdtem.Hát most már végleg vége.Az áthidalhatatlan szakadék ami köztünk van,most már tényleg az marad.Felöltöztem,és Orestes felé vettem az irányt.
-Merre vagy???-kérdeztem tőlle.-Azonnal beszélnem kell veled!!
-Gyere cicukám,itt vagyok abban a hotelben ahol ti száltatok meg…ugye milyen ügyes vagyok???Ezt is sikerült elérnem.Gyere fel hozzám édes……-suttogta cincogó hangon,ami már már szinte idegesítő volt.
-Nem!!-kiáltottam-Gyere le a hallba!!
-Ahogy óhajtod,úgyis tudod mi lesz a vége.
Az út amíg én is lementem nagyon hosszúnak tűnt,de igyekeztem a lépteimet szaporábban venni.Orestes már a hallban várt.Mint mindig most is a hanyag elegancia jellemezte.Még a tréning is jól állt neki.
-Örülök,hgy látlak-felállt,hogy megöleljen,de eltoltam magamtól.
-Azért jöttem,hogy elmondjam,egyszer és mindenkorra hagyjuk békén egymást.Te feláldoztad a kettőnk kapcsolatát a sikerért,és arról nem is beszélve,hogy folyamatosan csalsz.Azt hiszed nem tudom kivel töltötted azokat a hónapokat amíg távol voltál???Nézd nekünk ez már nem megy,és szeretném,ha köztünk mindennek vége lenne.
-Eddig sem tudtál tőllem elszakadni honnan veszed,hogy most menni fog???
Eszembe jutott Leo.Még csak pár smst váltottunk ugyan,de egyből ő ugrott be.Gondoltam segíteni fog,ha kell.
-Mert van valakim.-mondtam határozottan.Ami azt illeti volt,csak még nem beszéltük meg...Érdekes felfogás.
-Igen??
-Igen,és azt akarom,hogy ne zaklass!!!
-Ne merj ilyen hangot megütni velem szemben.-Fenyegetően emelte fel mutatóujját,de nem érdekelt.Rágyújtottam.
-És különben is,oltsd el ezt a szart,így még megcsókolni sincs kedvem,büzleni fog a pofád.
-aha,értem...szóval én ne legyek olyan fasza gyerek,hogy ilyen hangon beszéljek veled,de te minden további nélkül így beszélhetsz velem??Elmúlt az a korszak kicsi rigó!!
Orestes egyetlen mozdulattal felállt,és magával rántott,amire én még reagálni sem tudtam.Pár másodperc után,a kezemben lévő cigit a kezébe nyomtam.
-Ahhh!!Te ribanc!!Hogy mersz ilyet tenni??-üvöltött velem és olyan pofont lezavart,hogy azt sem tudtam merre van a világ.homályos lett minden.
-Indulás-csak egy erős markolást éreztem magamon,majd egy csengést,ajtócsapodást,és hogy zuhanok....
Az ágyon tértem magamhoz,és rögtön azt néztem van-e rajtam ruha.
-Nyugodj meg,nem történt semmi.Pedig nem lenne rossz.-Fölém hajolt,és egy kezével lefogta a csuklóimat,a másikkal simogatott.
-Egy búcsúpuszit?? –kérdezte,és lassan hajolt le az ajkaimhoz,sötétzöld szemei kihívóan néztek rám.
-Nem!!!Eressz!!!-Minden erőmmel rúgtam,kapálóztam,de semmi,mintha minden hasztalan lett volna,hiszen sokkal erősebb volt mint én.Nehezen,de a lába közé tettem a lábamat,és tökön akartam rúgni,de erre ő is rájött,és egy erőteljes mozdulattal lelökött az ágyról.
-Mondtam már..az van amit én akarok.-Azzal újra arcon ütött,és letépte a nadrágomat.