5.rész

-Te hogy kerülsz ide??-kérdeztem tőlle.-Miért nem mondtad,hogy ti is idejöttök???

-Öhmm,teljesen el is felejtettem akkor.-mondta Gustav kissé szemlesütve.-De ahogy elnézem tényleg érik az ital.

-Jaja!!-mondtam felcsillanó szemekkel.-Szavadon foglak ne félj.

-És te mi járatban errefelé??-kérdezte

-Mi..nem én,mi….de tudom,hogy láttál minket a barátnőmmel.-mondtam sunyi mosollyal.-De mindegy.Azért vagyok itt,hogy állítólag csiszoljam a nyelvtudásomat,ami valljuk be eddig még nem történt meg,és úgy érzem valamit titkolnak előlem a többiek.Ti???

-A szokásos,fotózások,fellépés,autogram…..

-Oh,én majd exkluzív helyre kérném ha lehet…-széles vigyorral mondtam,és valóban el tudtam képzelni pár olyan helyet ahova dedikálhatott volna.

-Úgy legyen…..

-Meddig maradtok???-kérdeztem

-Egy hétig köbö,de ki tudja….utánna elvileg van pár nap szabink,lehet pihizünk egyet.

Ekkor egy fekete alak toppant közénk.magas,vékony…uram atyám,ez az alak….ez..

-Szia Bill!!-mondta Gustav-engedd meg,hogy bemutassalak….

-Te??-mondta Bill felháborodva-mit csinálsz??Talán már Gustav is tett valamit amiért leoltod???

Gustavval döbbenten néztünk,ő azért mert nem tudta mire vélni a dolgot,én azért mert alig öt perccel ezelőtt oltottam le…..a reptér…ott is ő volt az…a szálloda erkélyén…..

-Hogy kinek??merre?hol??-kérdezte Gustav

-Ez a kis amazon az előbb úgy nekem esett,hogy csak na!!Vigyázz vele!!-mondta Bill

-Figyi….én..-kezdtem bele,de Bill nem hagyta

-Hagyjuk jó??Csak ne gyere a közelembe,és akkor minden oké….Ne szólj hozzám…-azzal piciny fitos orrát feltartva elvonult….még a dühössség is jól állt neki.

-Mi történt??Amazon???

-Aham…..a reggelinél nagyon bámult minket,és én felhúztam magam,és kegyetlenül leosztottam….nem volt piskóta…..dühös voltam amúgyis,és ez Billen csattant.Sajnálom.

-Szóval tőletek vettük el a szobát???-kérdezte

-Igen,de fogalmam sincs hogy kerültünk ebbe a szállodába,nekünk 3 utcával arrébb kéne lennünk,de végülis…..Szóval ha találkozol Billel….ááhh inkább ne..

-Kérjek elnézést???-mondta Gustav

-Ne,majd megtalálom a módját,hogyan beszéljek vele.

-Ahogy óhajtod.

-Kösz.

A telefon csörgése szakította félbe a beszélgetést.

-Vedd fel nyugodtan.-mondta Gustav-később találkozunk

Csak mosolyt tudtam erőltetni magamra,amikor megláttam ki hív.Úgy mondta hogy találkozunk,mintha tényleg ismerősök lennénk,és tényleg találkozni fogunk.

A csörgés abbamaradt,de újra elkezdődött…nem veszem fel,nem veszem fel…tanakodtam magamban,de Hannahnak igaza volt,vagy most,vagy soha.

-Mit akarsz??probáltam hideg lenni,és kimért.

-Jaj ugyan kiscicám…hát így kell fogadni a kedvesedet???

Orestes volt az.

-Egy hangyányi apróságot elfejtesz.Nem vagy a kedvesem,már nem..

-Tényleg???Akkor mié…-paff!Lecsaptam a telefont,és bevallom nagyon jól esett.Újra hívott,de nem vettem fel,gondoltam majd megunja.A hívását átirányítottam egy régi már nem létező számra.Utólag kiderült,rossz ötlet volt.

Úgy döntöttem úszom egyet,persze csak ha nincs senki bent,egy bálna kivinné a vizet,és nem akartam ezt,így beosontam,és körbenéztem az emelvényről,hogy van-e bent valaki.Mivel nem láttam senkit,csobbantam,és minden más gondolat kirült a fejemből.Már nem számoltam a hosszak számát,csak amikor a fájdalom hasított belém,akkor másztam ki,és vizesen mentem fel a szobába.Hannah még mindig ugyanabba a ruhába volt,mint amiben reggel,azt hittem megállt az idő.