Hm...bej�tt amire v�rtam. Cs�nya ezt �rni, de val�ban �gy volt. Mivel L. nem �rt, �gy h�t f�lre tettem a b�szkes�gem, �s firkantottam neki egy sms-t. "J� �jt"- ennyi. Tudom, nem koptattam agyon az ujjaimat, mire ezt le�rtam, �s elk�ldtem neki. Nemsok�ra j�tt a v�lasz is: "Hogy hogy eszedbe jutottam?" Na k�szi sz�pen. Ez minden?? Na mindegy. Tudtam baj van, de mivel a saj�t kapcsolatomban kett�nk helyett kell kital�lnom a gondolatokat, �s a saj�t pszich�m�kusom kell, hogy legyek, �gy konkr�tan nev�n neveztem a gyereket. A valentin nap sz�rny� volt. Am�gy sem rajongok �rte nagyon, de mivel l�pten-nyomon azt l�ttam, hogy cunika, cuncika mucika im�dlak, �s oda-vissza szeretlek, kezdtem magam nagyon mag�nyosnak �rezni.�s akkor m�g r�ad�sul akit�l v�rtam volna hogy �r, � sem tette meg. Tudtam gond van. � nem az a fajta ember, aki k�zli ha baj van, ink�bb sz�nyeg al� s�pri, vagy v�rja az �gb�l a megold�st. Este �rtam neki, mire a reakci� az volt, hogy : hogy hogy eszedbe jutottam?? " Na itt m�r elgurult minden gy�gyszer, �s azt mondtam neki, tudom, hogy direkt nem �rt. Igen j�tt is a v�lasz. Amikor sz�monk�rtem, azt is megmondtam neki, hogy nem megold�s, hogy direkt nem �runk, �s hogy magunkban tartjuk az �rzelmeinket �s nem sz�lunk r�la, annak, akinek kellene. Azt mondta, hogy azt hitte ha nem �r, �s v�r, tal�n jobb lesz. Nos f�l. F�lt. Mert m�g nem �llt k�szen,az �j kapcsoaltra, r�m, kett�nkre. SEMMIRE!! Teh�t, most a nagy semmi van, egy fekete lyuk az �letemben. A sors adott nekem, egy kis nyugalmat:)